Esik az eső, ázik a heveder / Huszárgyerek, huszárgyerek szereti a táncot

Esik az eső, ázik a heveder,
Gyönge lábamat szorítja a kengyel,
Bársony lekötés szorítja lovamat,
Nehéz karabély nyomja a vállamat.

Bajtárs, hogyha látsz elesni engemet,
Szállj le lovadról, lőj agyon engemet!
Vagy szuronyodat szegezd a mejjemnek,
Ne hagyj sokáig szenvedni engemet!

Huszárgyerek, huszárgyerek szereti a táncot,
Az oldalán, az oldalán csörgeti a kardot.
Ha csörgeti, hadd csörgesse, pengjen sarkantyúja,
Kossuth Lajos verbunkja a muzsikáltatója.

Falu végén, falu végén szépen muzsikálnak,
Oda hívnak engemet is magyar katonának.
Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak,
Elmegyek a pajtásimmal vitéz regrutának.

Szép a huszár, szép a huszár, felül a lovára,
Arany mente a hátára, kard az oldalára.
Virágcsokor a csákóján, úgy megy a csatába,
Ne sírj rózsám, megtérek még a szabad hazába.