Esik eső, esik, szép csendesen esik, tavasz akar lenni / Jól van dolga a mostani huszárnak

Esik eső, esik, szép csendesen esik, tavasz akar lenni,
De szeretnék a babám kertjébe rózsabimbó lenni!
Nem lehetek én rózsa, elhervaszt Ferenc Jóska,
A nagy bécsi háromemeletes huszárkaszárnyába.

Fehér holló, tarka holló tedd meg a jót vélem,
Szállj el az én babám ablakába, sirat e még engem?
Hogyha látod búsulni, gyöngykönnyeket hullatni,
Mondd meg néki azt az üzenetet, fel fogom keresni.

Jól van dolga a mostani huszárnak,
Nem kell szénát kaszáljon a lovának.
Mert a széna porcióba van kötve, van kötve, de van kötve,
Gyere rózsám tedd a lovam elébe!

Édesanyám ki a huszár, ha én nem,
Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem?
Fölnyergelem arany szőrű lovamat, lovamat, de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.