Most jövök a kolozsvári fegyházból / Várad felől...

Most jövök a kolozsvári fegyházból,
Leesett a vas a lovam lábáról.
Nyisd ki, kovács, a zöldre festett műhelyajtódat,
Vasald meg a keselylábú lovamat!
Nyisd ki kovács azt a füstös műhelyajtódat,
Vasald meg a keselylábú lovamat!

Míg a kovács vasalja a lovamat,
Te meg babám, cukrozd meg a borodat,
Igyál velem a legelső fényes pohárból,
Adj egy csókot, ne szégyelld az anyádtól!

Ég a lámpa a függönyös szobában,
Barna kislány gondolkodik magában.
Ne gondolkodj, barna kislány, hanem gyere be,
Ölelésre vár a huszár idebe!

Baracskay őrnagy úrral baj van, baj van...

Várad felől, Várad felől jönnek a huszárok,
Ide hallik a csengős trombitájuk.
Egy közülük olyan szépen fújja,
Én a tiéd, te az enyém úgyse leszünk soha.

Várad felől, Várad felől jön egy üveghintó,
Abba’ fekszik egy nagy szolgabíró.
Szolgabíró, fene a pennádat,
Ne szomorítsd odahaza az édesanyámat!

Nádas felől, Nádas felől jön egy sereg páva.
Rászállott a rozmaring ágára.
Gyertek lányok, hajtsuk el a pávát,
Ne törje le, össze-vissza a rozmaring ágát!

Várad felől, Várad felől jönnek a huszárok.
Jaj, de szépen fénylik a csákójuk!
Elől ül a hadnagy, aki vezet,
Gyere édes-kedves babám, adjál velem kezet!