Kalotaszegi keserves, csárdás, legényes

Besorozott a német katonának,
Lovat adott, hogy én gyalog ne járjak.
Lovat adott, kesely lábú paripát,
Avval menek, kisangyalom, tehozzád.

El kell menni katonának messzire,
Itt kell hagyni a babámat, nincs kire.
Reád bízom jóbarátom, virágom,
Éljed vele világodat, nem bánom!

Édesanyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli föl a lovát, ha én nem?
Fölnyergelem aranyszőrű lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.

Ez a vonat, ha elindult, hagy menjen!
Énutánam senki ne keseregjen!
Ha valaki énutánam kesereg,
Azt kívánom, a jó Isten áldja meg!

Édesanyám mi van a kötényébe?
Három alma. - Adjon egyet belőle!
Úgyse sokat ehetem az almáját,
Mert viselem a Ferenc Jóska csákóját.
Úgyse sokat ehetem az almáját,
Mert nyergelem a Ferenc Jóska pejlovát.