Mikor mentem a falumból kifelé

Mikor mentem a falumból kifelé,
Lányok kisértek az állomás felé.
Kezet adtam mindegyikkel sorjába,
Csak a babám ölelem utoljára.

Messze földre bujdosott a galambom,
Meg se látom vagy még hirét sem hallom.
Csak az esik a szivemnek nehezen,
Hogy még nem is beszélhetek én vele.

Holdvilágos, csillagos az ég alja,
Kisangyalom, gondolsz-e rám valaha?
Tanum az ég és a fényes csillagok,
Hogy én babám mindig csak rád gondolok.