Kihajtottam fehér ökröm a rétre

Kihajtottam fehér ökröm a rétre,
Magamat is kiveretem melléje.
Nem hallom a fehér ökröm harangját,
Az én babám mással éli világát.

Életemben egyszer voltam csak boldog,
Akkor is a szemeimből könny csorgott.
Sírtam azért örömimbe, hogy szeretsz,
Bánatimba, hogy az enyém nem lehetsz.

Olyan igaz voltam hozzád, mint a nap,
Mely az égen ragyogva jár egész nap.
Ragyogva jár, meleget süt a földre,
Kisangyalom de sokszor jutsz eszembe.
Eszembe jutsz, mer el se felejtelek,
Mer én téged igazán szerettelek.