Fecském, fecském, édes fecském; Üvegablak nyílj kétfelé

Fecském, fecském, édes fecském
Vidd el az én levelecském,
Vidd el, vidd el, csuhaj messze tájra,
Tedd a rózsám ablakába!

Ha kérdik, hogy honnan jöttél,
Kinek a postása lettél,
Mondjad, hogy egy szegény regrutáé,
A te régi galambodé.

Üvegablak nyílt kétfelé haddelha,
Édesanyám néz ki rajta haddelha,
Néz utána keservesen ihajja,
Látsz még engem vagy sohase haddelha?

Lehajlik a nyírfa ága a földig,
Lassan sírok, mégis messzire hallik.
Sirok, sírok, siratom a lányságom,
Síratom a lánykori boldogságom.