Barna kislány, miért vagy olyan szomorú?; Piros kancsó; Csepereg az eső; Babot vittem a malomba

Barna kislány, miért vagy olyan szomorú?
Fejeden a menyasszonyi koszorú.
Jer közelebb szakajszak egy virágot,
Felejtsem el a te régi jóságod.

Titkon nyílik, titkon hervad a rózsa,
Bárcsak eddig se szerettelek volna!
Jobb lett volna az én árva fejemnek,
Hagytam volna békit a szerelemnek.

Verd meg Isten azt az anyát, s az apát,
Aki gazdag embernek adja lányát!
Mer a gazdag üti-veri, rongálja,
De a szegény megöleli, csókolja.

Piros kancsó, piros bor,
Mindjárt rám kerül a sor.
Iszom a bort, ölelem a babámat,
Úgysem érem keresztül a világot.

Ha szegény vagy, szegény vagy,
Fűnek-fának adós vagy.
Eladom a feleségem párnáját,
Még az éjjel mind eliszom az árát.

Csepereg az eső lovam sörényébe,
Lovam sörényéről a fekete földre.
Fényes kis szuronyom ázik,
Puskám csöve megrozsdázik,
Eressz be galambom, mert a lovam fázik.

Az ökör a földet nem magának szántja,
Az anya a fiát nem magának tartja.
Húsz évig tartja magának,
Húsz év után adja másnak,
Harminchat hónapot szolgál a császárnak.

Babot vittem a malomba,
Mind azt mondják törökbúza.
Törökbúza, édesmálé,
Szép élet a nagyleányé.

Mert a leány piros rózsa,
Mind kiteszik a kapuba.
De a legény büdös gomba,
Kivetik a ganyédombra.