A kenderem kiázott; Verd meg isten azt az anyát; Járd ki lábam; Este van, este van

A kenderem kiázott,
A tóba kicirázott.
Jaj, de lelkem kender volt,
Kiért szívem majd megholt.

Tán azt hiszed te virág,
Belőled áll a világ.
Nálunk is volt egy virág,
Abból sem állt a világ.

Verd meg isten azt az anyát, s az apát,
Aki gazdag embernek adja a lányát.
Gazdag ember üti-veri, rongálja,
De a szegény megöleli, csókolja.

Barna kislány mért vagy olyan szomorú,
Fejeden a menyasszonyi koszorú.
Jer közelebb, szakítsak egy virágot,
S felejtsem el a te régi jóságod.

Járd ki lábam, járd ki most,
Ne parancsol senki most.
Az én lábam kijárja,
Csak a padlás kiállja.

A sarkantyúm taraja,
Szekfűvel van kirakva.
A szeretőm meglássa,
Rózsával fut utána.

Este van, este van,
Jaj, de késő lehet,
A szeretőm, a szeretőm,
Milyen messzi lehet.

Ide gyere, ha szeretsz,
Ha nem szeretsz elmehetsz!