Barna menyecske, mit ér a te életed; Déltől estig nyílik a piros rózsa

Barna menyecske, mit ér a te életed,
Ha nincs itthon a te édes kedvesed?
Nincsen itthon, elment messze csatába,
Ottan felveszi fegyverét a vállára.

Barna menyecske fehérre meszelt háza,
Három évig lesz az fekete gyászba.
Három évig lesz az fekete gyászba,
Míg a babája hervad a kaszárnyába.

Barna menyecske, adjon Isten jó estét!
Hazajöttem, mint egy váratlan vendég.
Örömödre jöttem haza, nem búra,
Idegen földről vagyok megszabadulva.

Déltől estig nyílik a piros rózsa,
Bárcsak eddig se szerettelek volna!
Jobb lett volna az én árva szívemnek,
Hagytam volna békét a szerelemnek.

Esik eső, nagy sár van a kapuba,
Lopott lónak ott meglátszik a nyoma.
Gyere babám, te seperd fel a nyomát,
Így es, úgy es reád költöm az árát.