S én kimenék küskertembe / Árva az a madár / S ahol én elmegyek

(S) Én kimenék küskertembe
Virágom nézni,
Hát leütte z égi harmat
Virágom színét.

Rajta sétál küs gerlice
Sárga lábával,
Sárga lába, ződ a szárnya,
Jaj be gyöngyön járja.

Jer bé hezzám édes szüvem,
Végy arangyalmát,
S nem menek én édes szüvem.
Mert megutáltál.

S nem menek én édes szüvem,
Mert megutáltál,
S én helyembe te magadnak
Mást választottál.

(de) Sem nem szebbet, sem nem jobbat,
De még olyant sem,
Ugyan megnézd édes szüvem,
Kit választottál.

Ugyan megnézd édes szüvem,
Kit választottál!
Tiszta víznek színe alól
Mérget ne igyál.

Árva jaz a madár,
Kinek párja nincsen,
S én es árva vagyok,
Jaj de nekem sincsen.

Sír az egyik szemem,
Sírjon a másik es,
Sírjon mind a kettő,
Mint a záporeső.

Atta volna Isten,
(hogy) Ne láttalak volna,
Híredet híremvel
Ne híreszték volna.

S nevedet nevemvel
Ne hallottam volna,
Számos esztendővel
Tovább éltem volna!

S bársonyszínű hajam
Meg sem őszült volna,
Két szép piros arcom
El sem hervadt volna.

Két feteke szemem
Ki sem sírtam volna,
Két feteke szemem
(én) Ki sem írtam volna.

S ahol én elmenek,
Még a fák es sírnak,
Szép ződ ágaikról
Ződ levelek hullnak.

Hujjatok, hujjatok,
Rejtsetek el éngem!
Mert az én édeském
Mást szeret, nem éngem.

Szerethetett volna,
Ha szép nem voltam es,
Mert én szerettem őt,
(ha) Szegény legény volt es.

Te fogj el egy úton,
Én es a másikon,
Te fogj el egy úton,
S én es a másikon.

Hol egymást talájjuk,
Egymásnak ne szójjunk,
Senki se gondolja, hogy
Édes egyek vagyunk.

Mük eléltünk volna
Még a jég hátánd es,
Elnyugottunk volna
Kettend egy párnánd es.

Könnyebb kősziklának
Lágy viasszá válni,
Mint két édeskének
Egymástól megválni.