Amit világéletemben kerestem

Amit világéletemben kerestem,
A jókedvű menyecskékre költöttem.
Vettem nekik alsó-felső selyem rokolyát,
Minek sokan felemelték az alját.

Még az úton lefelé sem mehetek,
Mind azt mondják, hogy szeretőt keresek.
Nem kell nékem ilyen-olyan lepedt szerető,
Szeretőm lesz majd a gyászos temető.

S azt a gyűrűt, amit adtam, add vissza,
Mert mi köztük a szerelem nem tiszta.
Átkozott volt az az óra, babám az a ház,
Amelyikben megismertük mi egymást.