Úgy elmegyek rózsám valamerre 

Úgy elmegyek rózsám valamerre,
Bukovina kellős közepébe.
Ott leszállok tulipán képemben,
Édesimnek háza elejébe.

Köt ő nekem gyöngyet a nyakamra,
Selyemövet karcsú derekamra.
Megüzenem korcsmárosnénak,
Küldjön jó bort, jó borívójának.

Bort nem iszom, fogadásom tartja,
Pálinkát sem, mert anyám nem hagyja.
Vizet iszom, mikor kedvem tartja,
S azt es csak úgy, ha édesim adja.

S azt es csak úgy, ha szájából adja,
Mint a madár párját, hogy itatta.