Juhait nem találó pásztor

Elaludt, s szanaszét mászott a nyáj. Ahogy fölébredt, dörzsöli ám a szemit betyárosan, csakhogy ettől még nem lettek meg a juhok. Hát most mi lészen?

Nagy-nagy bánatában kiment az erdő fűbe. Csak itt lehetnek ezek a juhok, gondolta magában. Ment, ment, kiért. Na, ott vannak már, látom, hogy fehérlenek, ezek a juhaim!

Á, nem azok voltak, nem biza! A sok kökínybokor virágzott, s azokat mozgatta a szél, csak éppen úgy, hogy nem bégettek. Ej, nagy szomorúságában lement a völgybe. Nagy nehezen, botladozva leért. Már messziről látja, hogy milyen sokan vannak. Na, ezek az én juhaim lesznek! - rikkantotta örömibe.

Á, bizony ezek sem a juhok voltak, hanem a Cluj-Napocai 12-es számú óvoda kiscsoportosai kergették a lepkéket és szedték a virágokat. Megint csak nem voltak juhok! Nagyon szomorúan ment tovább. Megállt az erdőszélen. A tisztáson mintha látna fehérleni valamit. Csak nem az én juhaim ezek? - kérdezte.

De bizony nem azok voltak!
És a szegény juhászlegény soha az életben nem találta meg a juhait...