Kiöntött aTisza vize homokos partjára

Kiöntött a Tisza vize homokos partjára,
Körös-körül beültettem szomorú fűzfával.
Szomorú fűzfának ága reáhajlik a síromra,
Télen-nyáron bánatában ki van virágozva.

Barna kislány vetett ágyát magasra vetette,
Barna legény a kalapját rajta felejtette.
Hozd ki, kedves kisangyalom, hagy tegyem fel a fejembe,
Hogy ne süssön a fényes nap halvány szemeimbe.

Zeng a mező, zúg az erdő, vajon mi jár benne?
Egy fekete hollómadár, tiszta feketébe.
Látod, kedves kisangyalom, az az egy is minket gyászol,
El akarnak, de nem tudnak tiltani egymástól.