Tarka-barka rokolyának elszakadt a ránca

Részlet a kísérőfüzetből, Bodor Anikó és Németh István tanulmányából:

Hertelendyfalva (Vojlovica), Torontál megye

Bukovinai székelyeket az Al-Duna szabályozásának munkálataira telepítettek a Vajdaságba. Az első nagyobb telepítési akció 1883-ban történt, ekkor létesült Pancsova környékén három székely falu. Közülük Hertelendyfalva ma már Pancsova külvárosának számít. Az 1980-as években 4000 lakosának mintegy kétharmada volt a magyar, egyharmada szlovák. Főként református bukovinai családok éltek itt, a katolikusok száma Hertelendyfalván kevés. A nemzetiségek utcánként elkülönülve települtek. Anyanyelvű iskolájuk nyolcosztályos.

Kiss Lajos népzenekutatónak köszönhető, hogy az aldunai székelyek népzenéje, ezen belül is a hertelendyfalviaké az egyik legjobban feltárt énekes népzenehagyomány a Vajdaságban. Gyűjtéseit az újvidéki Hungarológiai Intézet adta közre 1984-ben „Az aldunai székelyek népdalai” címmel. A kevés vajdasági hangszeres gyűjtés egy része is éppen Hertelendyfalváról való, Martin György és Vásárhelyi Tamás rögzítette 1969-ben. Ez a zenefolklór az erdélyi népzene-dialektusba tartozik. Saját „őshazai” dialektusuk legtöbb típusát ők őrizték meg leginkább a vajdasági magyar csoportok közül – legalábbis a közelmúltig. Hagyományos táncéletükben az idegen elemeknek már sokkal nagyobb a jelentősége, mint a régi székely táncoknak. A 19. századi németes-polgári divattáncokat ismerik sajátjuknak, ilyen a „Hétfélés” nevű ciklus is. A régi székely anyag már csak töredékes, megkopott formában volt hozzáférhető a gyűjtések számára. Ezek egyik túlélője a hajdan szóló és páros formában egyaránt táncolt silladri. A mai aldunai hagyományápoló tánccsoportok hevesen tiltakoznak az ellen, hogy a silladrit valaha is táncolták volna.

A Fonóban felvett zeneszámok, sajnos, már nem illusztrálják a legjellemzőbb bukovinai dallamhagyományt, de válogatásunkban igyekeztünk sajátos aldunai anyagot bemutatni. Közülük a menettáncok (1–3.) ma is élő, aldunai szignáldallamok tréfás szövegekkel. Dallamaik nem kifejezetten régi stílusúak, de még nem is új stílusúak. Az „A kutyának tarka lába” kezdetű vornyik tánc a nemrégen még élt farsangtemetési szokás elmaradhatatlan velejárója. A vornyik (vőfély-vezető) irányítja a táncosokat, bármit csinál, a többinek is utánoznia kell (pl. ablakon megy ki, egy bámész nézőt megcsókol stb.). A „Tarka-barka rokolyának” kezdetű, kanásztánc ritmusú dallam az általánosan ismert oláhos bukovinai változata, de magát a kanásztáncot nem ismerték már Kiss Lajos gyűjtéseinek idején sem. Csárdást táncolnak az „Édesanyám, ha meguntál tartani” kezdetű, általánosan elterjedt dallamtípus helyi változatára (1.) és a katonadalra is (5.). Ez az új stílusú katonadal egyénien, „bukovinaiul” szól ebben az előadásban.
Ha jellemző régi dalaik többségét el is felejtették bukovinai székelyeink, székely nyelvjárásuk ma is töretlen, eleven.

Régies dallamanyag az élő szokásokban fordul még elő. Közülük egy református karácsonyköszöntőt és egy névnapköszöntőt (6–7.) mutatunk be. A karácsonyköszöntő eredete egy 16. századi korál, a névnapköszöntő Kodály Nagyszalontai köszöntőjének rokona. „Hajnalozás” a másik neve, mert hajnalban énekelték az ablak alatt a rigmusban mondott jókívánsággal együtt. A köszöntőket ezután beinvitálják a házba, és megkínálják itallal, étellel. A lemezen muzsikáló zenekar 2 éve alakult azzal a céllal, hogy a helybeli művelődési egyesület hagyományápoló tánccsoportját hangszeres kísérettel ellássa.

Összetétele a következő: 2 hegedű, brácsa, 2 klarinét és bőgő. Tagjai: Brezina Toma (sz. 1931) hertelendyfalvi szlovák. Hajdanán Kassa környékéről települt Pancsova mellé. Hagyományos szlovák dalismeretét az Újvidéki Rádió is sugározza. Hegedűs, a zenekaron kívül közreműködik még a citerán megszólaló 3. és 6. számban.
Janjić Jaroslav (sz. 1969) pancsovai szlovák, hegedűs.
Varga Zsiga József (sz. 1955) hertelendyfalvi székely. A Belgrádi Filharmonikusoknál muzsikál, brácsás.
Biszak Samu (sz. 1974) és Biszak Csaba (sz. 1981) hertelendyfalvi székelyek, klarinétoznak.
Ion Graciani (sz. 1971) a közeli Novo Selo nevű településen lakik, román. Erdélyből bevándorolt régi román család tagja. Nagybőgős. Annak ellenére, hogy hangszeres összetétele megfelel a hajdani helyi népi gyakorlatnak, a zenekar csupán illusztrálja a színpadra vitt hagyományt, játéka nem forrásértékű. Tagjai a „koreográfián” túl nem alkotnak közös zenekart.
A ma még élő népzenehagyományt Kemény József (sz. 1943) hertelendyfalvi székely citerás képviseli. Apjától tanult citerázni, lúdtollal és nyomóval játszik, a citera mellé énekel is. Vőfélykedni is szokott. Az új stílusú dalokat kedveli, annak is inkább a félig vagy egészen műdalos rétegét. Ezek a dallamok viszont már nem csupán Bukovinára jellemzőek, hanem általánosan elterjedtek. Bukovina sajátos, régi stílusú dalait nem hallani a mai népzenei gyakorlatban.