A zentai kaszárnyára süt a nap

Előadó:

Magó István

Előadásmód:

ének

Műfaj:

katonadal

Etnikum:

magyar

Település:

Mohol

Megye:

Bács-Bodrog

Tájegység:

Bácska (Dél-Alföld, Alföld)

Gyűjtő:

Bodor Géza

Felvétel időpontja:

1971

Archívumi jelzet:

VMND_A6a

Szöveg

  • A zentai kaszárnyára süt a nap.
    Megjöttek a vizitáló tiszt urak.
    Egyik írja gyönge testem állását,
    A másik meg babám elbúcsúzását.

    Kisangyalom, nem írok több levelet.
    Szilaj csikóm elrúgta ja kezemet!
    Szilaj lónak fájdalmas a rúgása.
    Szép kedvesem, hallik a zokogása.

    Ha meghalok, nem köll engem siratni.
    Nem köll majd a koporsómra borulni!
    Ráborulna édesanyám, de már nincs!
    Borulj hát rám, egyetlenegy drága kincs!

Leírás

Új stílusú ütemváltó dallam, legnépszerűbb katonadalaink egyike. Ezt temérdek szövege is tanúsítja. A versszakokban a katonaélet minden mozzanata szerepel a sorozástól a leszerelésig. További versszakok más gyűjtésekből:

Mikor engem a főorvos vizitált.
Édesanyám a gang alatt sirdogált.
- Ne sírj, anyám, szép a magyar reguta,
Térgyig ér a nemzetiszín szalagja!
- Édesanyám, eridj haza, ne sirass!
Van még otthun három árva, neveld azt.

- Nem megyek én, nem nevelek több árvát!
Nem nevelek a császárnak katonát!
Húszévesen elviszik katonának.
Nagy fájdalom ez egy édesanyának!

Huncut az az orvos, aki vizitált.
Aki bennem semmi hibát nem talált!
Megtalálta bennem azt a nagy hibát,
Hogy a szívem a lányokért nagyon fáj.

Kalapomat fölakasztom a szögre.
Három évig nem teszem a fejemre.
Majd fölteszem negyedik év elején.
Szabadságos rózsa lesz a tetején!

Édesanyára kiáltott a kapuba.
Hull a könnye, mer a fia reguta.
- Ne sírj, anyám, nem én vagyok az első!
Visszajövök, ha letelik az idő!

El kell menni katonának messzire.
Itt kell hagyni a babámat, nincs kire.
Terád hagyom, legkedvesebb barátom:
Viseld gondját, még a császárt szolgálom!

Visszajöttem, legkedvesebb barátom!
Add vissza ja szeretőmet, sajnálom!
- Vissza adnám, de már mostan nem lehet:
Karjai közt sírnak már a gyerekek!

Szép Zentába befütyül a gyorsvonat.
De sok kislány siet az állomásra!
Már messziről azt kiáltják a lányok:
Megjöttek a szabadságos huszárok!

Esik eső, ugatnak már a kutyák.
Jönnek haza a régén várt reguták.
Jaj, Istenem, kinek küldjek virágot?
Három lánynak fáj a szíve utánam!

- Nyisd ki, anyám, zöldre festett kapudat!
Ereszd be ja rég nem látott fiadat!
- Beeresztlek, kedves fíam, vártalak!
Három éve, mióta nem láttalak!

forrás:
Bodor Anikó: Vajdasági magyar népzene I. kötet 11. dallam