Udvarunkba magosra nőtt a nyárfa
Előadó:
Földi Mihály
Előadásmód:
ének
Műfaj:
lakodalmi ének
Etnikum:
magyar
Település:
Horgos
Megye:
Csongrád
Tájegység:
Bácskai Tisza mente (Bácska, Dél-Alföld, Alföld)
Gyűjtő:
Kiss Lajos
Felvétel időpontja:
1969.
Archívumi jelzet:
7068j
Album:
— Szöveg —
Udvarunkba magosra nőtt a nyárfa,
Édesanyám barna lányát siratja.
– Sírjál, anyám, sirathatsz már engemet!
Férjhez adtál, de nem tudod, hogy kinek.
Barna kislány, ha bemegy a templomba,
Egyik könnye a másikat lemossa.
– Jaj, istenem, mire fogok esküdni?
Ezt a legényt sosem tudtam szeretni!
Barna kislány, ha bemegy a szobába,
Árva könnyét hullajtja az ágyára.
– Sírok, anyám, siratom a lányságom,
Sírok is én, míg élek a világon!
— Leírás —
Bodor Anikó: Vajdasági magyar népdalok III. kötet 70. oldal 20. dal
„Egy héttel az esküvő előtt a vőlegény felkéri a vőfényeket, koszorúslegényeket és -lányokat. Úgy a legényes, mint a lányos háznál van egy »nagy vőfény« és egy »kis vőfény«, ezenkívül 4–6 koszorús pár. Ezek pár nappal az esküvő előtt a lányos háznál gyülekeznek, és ekkor történik meg a »felvirágozás«. Előáll a vőlegény nagy vőfénye, és üdvözli a megjelenteket:
Dicsérjük a Jézust, az Úristen fiát,
Terjessze e házban az ő szent áldását...
Felkérik ezután valamennyiüket, párostul jelenjenek meg az esküvőn. Azután a koszorúslányokhoz fordul:
Tehát kérnénk szépen a koszorúslányokat,
Hogy helére feltűznék ezen virágokat,
Amiért mi nekik meg fogunk szolgálni,
Hogyha az ég arra rá fog segíteni.
A lányok a felkérés után feltűzik a virágokat. A kalapra és a kabát bal vállára fehér selyemből készült, ezüsttel, arannyal díszített virágokat illesztenek hosszú selyemszalagokkal. A nagy vőfény botját vagy fokosát körülszalagozzák, és rozmaringszálakat raknak rá. A kis vőfények kulacsa is kap a díszekből: virágokat, szalagokat. A vőfények szépen megköszönik a felvirágozást, leülnek, előkerül pár üveg bor, és rágyújtanak a nótára.
