Csipödöm, csipödöm füvecskét

Bodor Anikó: Vajdasági magyar népdalok IV. kötet 177.oldal 150.dal

[Akkó a füvet mind oda lëraktuk. Egész rakás füvet csipödtünk kint a gyöpön. Őrzöttük a kislibákat. Leűtünk körbe, kislányok.]

Fűcsipedő
Kislányok játéka. Leginkább tavasszal, mikor szép zöld a gyep, akkor játsszák. Körben vagy sorban ülve, hátra tett kézzel, „titokban” szedik a füvet mondóka közben. A végén előmutatják, ki mennyit szedett. Az győz, akinél a legtöbb fű van. A játék befejezése különféle lehet különböző vidékeken: a marokban tartott füvet csóválják, a füvet egymásra szórják, csősznek kell kitalálnia, kinek van a kezében legtöbb fű, stb. Kálmány gyűjtéseiben három változata is előfordul. Valószínűleg varázsoló, bájoló szertartás mondókája lehetett, erre utalnak a szöveg – ma már igencsak furcsának tűnő – részletei, mint pl. a „Nem csak papot öltem”, stb. vagy a „se bőriből, se csontjából”