Fehér holló

miről apám nagy búsan szólt
hogy itt hajdan szebb élet volt
érző lelkem felsóhajtott
midőn rákos földjén szántott

rákos rákos hová lettél
szép híredből de kiestél
már minálunk a magyar szó
ritka mint a fehér holló

ha csatába trombitálnak
mint a sasok vívni szállnak
fáj szüvem fáj ha ezt látom
hazám földjét sírva szántom

barna kislány a faluból
ne végy vizet a rákosból
magyar csonton folyó vize
könnyektől sós annak íze