Bújj, bújj, zöld ág, ződ levelecske!

Bújj, bújj, zöld ág, ződ levelecske!
Nyitva van az arankapu,
csak bujjatok rajta,
csak bujjatok rajta!
Nyisd ki, asszony, kapudat, kapudat,
hagy kerűjjük várodat, várodat!
Ha ja várod illacsa,*
disznó seggit bizgassa.

[Tovább nincs? – Nincsen, ez a vége. Fogtuk ëgymás kezünket. Körbe mëntünk, bujgátunk a kapu alatt. Az egész kör.]

A csintalan befejezés valószínűleg ilyesféle szöveg tréfás kiferdítése:
„Nyisd meg, leány, kapudat,
hadd kerüljem váradat!
Rózsafának illatja
az én szívem bizgatja.”