Simon Antal gulyás-számadó emlékére

Mikor gulyás bojtár voltam,
Az állásnál elaludtam.
Felébredtem éjféltájba,
Nincsen barom az állásba.

Körbejártam a réteket,
Minden jó legelő helyet.
Nem találtam a barmomra,
Csak a kedves galambomra.

Hortobágyi gulyás legény,
Belefúlt a kútba szegény.
Szomjan legel csuhaj a gulyája,
Itassa meg a babája.

Megitatnám, de nem merem,
Nagy a veder, nem emelem.
Mert, ha én aszt csuhaj megemelem,
Megöl engem a szerelem.

A szerelem a szerelem,
Olyan mint a sötét verem.
Beleestem csuhaj benne vagyok,
A búbánat rabja vagyok.

Nem bánom, hogy parasztnak születtem,
De még jobban, hogy zsíros gulyás lettem.
Eb cserélne cserényt palotával,
Sem életet egy köszvényes úrral.

Kis királyság az én állapotom,
Igazgató törvény bunkós botom.
Országom az egész gulyajárás,
Nagy tisztesség egy mátai gulyás.

Hat bojtárnak vagyok fejedelme,
Így tisztelnek: gazduram őkelme.
Gulyám teríti be cserényemet,
Hat komondor kísérget engemet.

Magamba is helyén van a lélek,
Se zsiványtól se vadtól nem félek.
Ha szegény is, de magamé vagyok,
Szolgálatba szabadságkor állok.

Es a hideg eső, rakáson a gulya,
Hej, de rí a veres bornyú, bőg az ídesannya.
Sír a veres bornyú, bőg az ídesannya,
Bort iszik a cifragulya számadó bojtárja.