Karancsberényi csárdások

Karancsberény körül van ibolyával
Gyere babám szedd a kötőd aljába
Lyukas a kötőm eleje sejhaj a lila
Kihull belőle a tejes ibolya.

Úgy akartalak szeretni ne tudják
De az egek rám világosították
Rám világosította a szép csillagos ég
Kisangyalom sosem leszek a tiéd.

A berényi laktanya, de magas a teteje
Ráhajlik a cseresznyefa levele
Cserebogár csípd le annak levelét
Le ne törtje sejehaj a rezescsákóm tetejét.

Kökényszemű barnakislány kisétált a kiskertbe
Bazsarózsát szakított a kezébe
Ugyan kislány kinek szeded a rózsát
Határőr az én babám szedek neki bokrétát.

Jaj, de sáros, jaj, de röges a berényi utca
Jaj, de nehéz egy legénynek hozzám járni rajta
Jártam hozzád harmichat hónapig minden szombat este
Aki tőlem elidegenített verje meg az igaz Isten.

Letelt már a hat hónapunk, haza kéne menni
Édesanyám ablakába jó estét köszönni
Jó estétet kedves édesanyám, én már hazajöttem
Ezt a betyár hat hónapot vígan letöltöttem.

Lányok, lányok de szépek vagytok este
Nyíltok mint a tearózsa levele
Tearózsa lehullajtja levelét, a levelét
Szép a kislány, ha bekötik a fejét.

Már minálunk kiskalapot viselnek
A legények házasodni nem mernek
Mert mind olyan a mostani menyecske, a menyecske
Szép az ura mégis legényt szeretne.