Mikor én még kicsi vótam

Mikor én még kicsi vótam,
Csikós gulyásbojtár vótam,
Felfeküdtem a halomra,
Onnan néztem le Bajomra.

Éjszakának ideiben
Rám tör egyszer a vármegye,
Ki baltára, ki fokosra,
Ki kétágú vasvillára.

Én se vettem azt tréfára,
Felugrottam a sárgára,
Bévágtattam Csorgó várba,
A galambom udvarába.

Nyisd ki babám az ajtódat,
Nézd meg sárga paripámat,
Csikóskantár a fejibe,
Szőke fattyú tetejibe.

Ajtót nyitott az én babám,
Beugratott rajta sárgám,
Leszállottam a sárágáról,
Csókot kaptam a babámtól.

Majd elmegyünk, Rózsám,
Komáromba, Komáromba,
Ott is együtt lészünk
Kovártélyba, kovártélyba.

Nincs nekem egyebem
A rózsámnál, a rózsámnál,
Az is zálogba van
Az anyjánál, az anyjánál.

Ha valaki nékem
Kiváltaná, kiváltaná,
A jó atya aztat
Megáldaná, megáldaná.

Szathmáriné háza vége lekopott,
Odamene Balog Ferkó, kopogott,
Ne bántsa kend, édesanyám, nem lopott,
A más este csókot ígért, azt hozott.

Homokos az édesanyám udvara,
Barna babám, lassan gyere be rajta,
Ne csörögjön rézsarkantyúd taréja,
Ébren alszik édesanyám, meghallja.

Lágy a kenyér pirítani nem lehet,
Gyenge a lány férjhez adni nem lehet,
Meg kell elébb tudakozni a lánytól,
Van-e kedve férjhez menni magától?

De szeretnék az égen csillag lenni,
Az ég alján homályosan ragyogni,
Hogy megtudnám, ki jár el a fonóba,
Ki beszélget babámmal az ajtóba.