Én, kismadár létemre

Én, kismadár létemre, mire vetemedtem?
A szénából, szalmából szemet szedegettem;
Tőrbe estek lábaim, oda szabadságim,
Megkötözve szárnyaim, oda vigasságim.

Patakoknak vizei jobb ízűek voltak,
A lucfának gyöngyei édesebbek voltak,
Én, ki eddig szabadon éltem a világom,
Mindennapi dalomat fúttam a zöld ágon.

Számomra is egy szoba el vagyon készítve,
Eledelem cukorral fel van elegyítve,
Mégsem tetszik az nékem, jut eszembe fészkem,
Hogy százszor volt jobb nékem zöld erdőben élnem.