Előadó:
Bakator, Jeremiás Lajos
Műfaj:
ének, mars, lassú és friss csárdás
Etnikum:
magyar
Település:
Tura
Megye:
Pest-Pilis-Solt-Kiskun
Tájegység:
Galga mente (Felföld)
Album:
A Becsali Csárdában, ecet ég a lámpában.
A Becsali Csárdában, ecet ég a lámpában.
Jaj, de homályosan ég, annál mulat a vendég
A legények berúgtak, hazamenni nem tudnak.
Jaj, de homályosan ég, három betyár a vendég
A Becsali Csárdában ecet ég a lámpában.
Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele.
Két szegénylegény szántani menne, de nincsen kenyere.
Van vereshagyma a tarisznyába, keserű magába.
Szolgalegénynek, sej, a szegénynek, de kevés vacsora.
Huncut a gazda, nem néz a napra, csak a szépasszonyra.
Huncut a vendég, mert mindig innék, ha vóna, ha vóna.
Fecskemadár szállott a vasútra,
Isten veled babám utoljára,
Nem fogok a házatok előtt járni,
Tudom fog az árva szíved fájni.
Fecskemadár te sokat utazol,
Láttad-e a kedves galambomat?
Láttam biz én, Kassa felé járni,
Elkezdett az árva szívem fájni.
Turától Acsáig, Zsámboktól Versegig a lankás, domboktól ölelt Galga vidékének még napjainkban is igen sokszínű népi kultúráját őrzi itt a paraszti lakosság. A Galga vidékének etnikai-vallási tarkasága a 18. században, a Rákóczi fejedelem vezette szabadságharc után alakult ki. A parasztság körében jóval később jelentek meg az egyes korok divatirányzatai, így ennek köszönhetően archaikusabb viselete is tovább fennmaradhatott. A viselet színei az értő szemek előtt valóságos nyitott könyvvé tették a Galga vidékét: társadalmi állapotról, emberi sorsfordulókról, jóról vagy rosszról egyaránt hírt adtak. A 20. század második felétől a népi kultúra átalakulása sajnos felgyorsult. A kitáguló világ ördögi társaként a média egyáltalán nem segíti megőrizni évezredes Kárpát-medencei ittlétünk és kultúránk értékeit. Turai nótáink alapjául egy 1999-ből származó gyűjtés szolgált, melyen Szénási Tibor „Tosko” cigányprímás és zenekara muzsikálnak. Mars, csárdás, friss és újra mars csendül a felvételen.
