Hallgató, lassú és friss csárdás

Bujdosik az árva madár,
Egyik ágról másikra száll.
Hát az olyan árva, mint én,
Hogyne bujdokolna szegény.

Elszaladt az arany gulya,
Nem szól már a csengő rajta.
Csak egy maradt a karámba,
Az is beteg, fáj a lába.

Esik eső, esik, szép csendesen esik, tavasz akar lenni.
De szeretnék a babám kiskertjében tearózsa lenni.
Nem lehetek én rózsa, elhervaszt a katonaruha,
A budapesti háromemeletes huszárlaktanyában.

Fehér holló, tarka holló, tedd meg a jót vélem,
Szállj le az én babám ablakába, sirat-e még engem?
Hogyha látod búsulni, gyöngy könnyeket hullatni,
Mondd meg néki azt az üzenetet, fel fogom keresni.

Ez a kislány papucsot varratott,
A sarkába szerelmet rakatott,
Kihullott a szerelem a papucs sarkából,
Jaj, de messze estem a babámtól.

Kinn a pusztán, a pusztán, a pusztán,
Alma terem a fűzfán, a fűzfán.
Minden ágán kettő van, sej három van,
De szeretőm csak egy van, csak egy van.

Kisújszállás körül van ibolyával,
Gyere babám, szedd a kötőd aljába,
Lyukas a babám kötője, sej-haj, a lila,
Kihullik belőle, sej, az ibolya.

Úgy akartalak szeretni, ne tudják,
De az egek rám világosították,
Rám világosította a literes üveg,
Kisangyalom, sosem leszek a tied.

Hortobágyon kivirult az ibolya,
Közepébe szépen legel a gulya.
Én is gulyás leszek a Hortobágyon,
Gyepen hálok, nem a paplanos ágyon.

Kisújszállás Kenderessel határos,
Kié ez a gulya-ménes, de sáros?
A bojtárja sáron-vízen utána,
Számadója bort iszik a csárdába.

Tarka paszuly az ágy alatt,
Jaj, de régen nem láttalak,
Gyere be, gyere be, de gyere be,
Páros csókot adok idebe.
Gyere be, gyere be, de gyere be,
Had kacsintsak a te szemedbe.

Ihajla, ezt a kislányt nem az anyja nevelte.
Ihajla, zöld erdőben a vadgalamb költötte.
Nem kell néki édesanyja cifra selyem dunnája,
Ihajla, betakarja szeretője subája.