Hallgató, lassú és friss csárdás

Előadó:

Bakator, Jeremiás Lajos, Gyönyörű Zsigmond

Műfaj:

ének, hallgató, lassú és friss csárdás

Etnikum:

magyar

Megye:

Hajdú

Tájegység:

Hajdúság (Alföld)

Szöveg

  • Bujdosik az árva madár,
    Egyik ágról másikra száll.
    Hát az olyan árva, mint én,
    Hogyne bujdokolna szegény.

    Elszaladt az arany gulya,
    Nem szól már a csengő rajta.
    Csak egy maradt a karámba,
    Az is beteg, fáj a lába.

  • Esik eső, esik, szép csendesen esik, tavasz akar lenni.
    De szeretnék a babám kiskertjében tearózsa lenni.
    Nem lehetek én rózsa, elhervaszt a katonaruha,
    A budapesti háromemeletes huszárlaktanyában.

    Fehér holló, tarka holló, tedd meg a jót vélem,
    Szállj le az én babám ablakába, sirat-e még engem?
    Hogyha látod búsulni, gyöngy könnyeket hullatni,
    Mondd meg néki azt az üzenetet, fel fogom keresni.

  • Ez a kislány papucsot varratott,
    A sarkába szerelmet rakatott,
    Kihullott a szerelem a papucs sarkából,
    Jaj, de messze estem a babámtól.

    Kinn a pusztán, a pusztán, a pusztán,
    Alma terem a fűzfán, a fűzfán.
    Minden ágán kettő van, sej három van,
    De szeretőm csak egy van, csak egy van.

    Kisújszállás körül van ibolyával,
    Gyere babám, szedd a kötőd aljába,
    Lyukas a babám kötője, sej-haj, a lila,
    Kihullik belőle, sej, az ibolya.

    Úgy akartalak szeretni, ne tudják,
    De az egek rám világosították,
    Rám világosította a literes üveg,
    Kisangyalom, sosem leszek a tied.

  • Hortobágyon kivirult az ibolya,
    Közepébe szépen legel a gulya.
    Én is gulyás leszek a Hortobágyon,
    Gyepen hálok, nem a paplanos ágyon.

    Kisújszállás Kenderessel határos,
    Kié ez a gulya-ménes, de sáros?
    A bojtárja sáron-vízen utána,
    Számadója bort iszik a csárdába.

    Tarka paszuly az ágy alatt,
    Jaj, de régen nem láttalak,
    Gyere be, gyere be, de gyere be,
    Páros csókot adok idebe.
    Gyere be, gyere be, de gyere be,
    Had kacsintsak a te szemedbe.

  • Ihajla, ezt a kislányt nem az anyja nevelte.
    Ihajla, zöld erdőben a vadgalamb költötte.
    Nem kell néki édesanyja cifra selyem dunnája,
    Ihajla, betakarja szeretője subája.

Leírás

Hajdúság a Tiszántúl középső részén elterülő történelmi-néprajzi táj, eredetileg a hat szabadalmas hajdúváros, az ún. „öreg hajdúvárosok” Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúhadház, Hajdúdorog és Vámospércs határa. Tágabb értelemben az 1876-1950 között fönnállott Hajdú megye területét, a hajdúvárosokat, a Hortobágyot és Debrecen környékét értik rajta. A Hajdúság zenefolklór szempontjából az alföldi népzenei dialektushoz tartozik, de nagy hatással voltak rá a szomszédos vidékek úgy, mint Nyírség, Sárrét, Bihar, Nagykunság, Palóc vidék, de még Erdély népzenéje is. Az ősi kultúra képviselői a hortobágyi pásztorok voltak, ami megmutatkozik viseletben, tárgykultúrában, valamint népdalaikban is. A paraszti zenélés mellett (duda, tárogató, klarinét, citera, furulya, harmonika) jelentősek voltak a cigánybandák, melyek nagymértékben hozzájárultak az új stílus elterjedéséhez. Ennek a lemeznek mintegy gerincét képezve, több népzenei összeállításba foglalva verbunkkal, pásztortánccal, hallgatóval, csárdással és friss csárdással, a cigánybandák hagyományait követve próbálunk átfogó képet mutatni Hajdúság népzenéjéről.