Előadó:
Bakator, Jeremiás Lajos, Gyönyörű Zsigmond
Műfaj:
ének, hallgató, lassú és friss csárdás
Etnikum:
magyar
Megye:
Hajdú
Tájegység:
Hajdúság (Alföld)
Album:
Bujdosik az árva madár,
Egyik ágról másikra száll.
Hát az olyan árva, mint én,
Hogyne bujdokolna szegény.
Elszaladt az arany gulya,
Nem szól már a csengő rajta.
Csak egy maradt a karámba,
Az is beteg, fáj a lába.
Esik eső, esik, szép csendesen esik, tavasz akar lenni.
De szeretnék a babám kiskertjében tearózsa lenni.
Nem lehetek én rózsa, elhervaszt a katonaruha,
A budapesti háromemeletes huszárlaktanyában.
Fehér holló, tarka holló, tedd meg a jót vélem,
Szállj le az én babám ablakába, sirat-e még engem?
Hogyha látod búsulni, gyöngy könnyeket hullatni,
Mondd meg néki azt az üzenetet, fel fogom keresni.
Ez a kislány papucsot varratott,
A sarkába szerelmet rakatott,
Kihullott a szerelem a papucs sarkából,
Jaj, de messze estem a babámtól.
Kinn a pusztán, a pusztán, a pusztán,
Alma terem a fűzfán, a fűzfán.
Minden ágán kettő van, sej három van,
De szeretőm csak egy van, csak egy van.
Kisújszállás körül van ibolyával,
Gyere babám, szedd a kötőd aljába,
Lyukas a babám kötője, sej-haj, a lila,
Kihullik belőle, sej, az ibolya.
Úgy akartalak szeretni, ne tudják,
De az egek rám világosították,
Rám világosította a literes üveg,
Kisangyalom, sosem leszek a tied.
Hortobágyon kivirult az ibolya,
Közepébe szépen legel a gulya.
Én is gulyás leszek a Hortobágyon,
Gyepen hálok, nem a paplanos ágyon.
Kisújszállás Kenderessel határos,
Kié ez a gulya-ménes, de sáros?
A bojtárja sáron-vízen utána,
Számadója bort iszik a csárdába.
Tarka paszuly az ágy alatt,
Jaj, de régen nem láttalak,
Gyere be, gyere be, de gyere be,
Páros csókot adok idebe.
Gyere be, gyere be, de gyere be,
Had kacsintsak a te szemedbe.
Ihajla, ezt a kislányt nem az anyja nevelte.
Ihajla, zöld erdőben a vadgalamb költötte.
Nem kell néki édesanyja cifra selyem dunnája,
Ihajla, betakarja szeretője subája.
Hajdúság a Tiszántúl középső részén elterülő történelmi-néprajzi táj, eredetileg a hat szabadalmas hajdúváros, az ún. „öreg hajdúvárosok” Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúhadház, Hajdúdorog és Vámospércs határa. Tágabb értelemben az 1876-1950 között fönnállott Hajdú megye területét, a hajdúvárosokat, a Hortobágyot és Debrecen környékét értik rajta. A Hajdúság zenefolklór szempontjából az alföldi népzenei dialektushoz tartozik, de nagy hatással voltak rá a szomszédos vidékek úgy, mint Nyírség, Sárrét, Bihar, Nagykunság, Palóc vidék, de még Erdély népzenéje is. Az ősi kultúra képviselői a hortobágyi pásztorok voltak, ami megmutatkozik viseletben, tárgykultúrában, valamint népdalaikban is. A paraszti zenélés mellett (duda, tárogató, klarinét, citera, furulya, harmonika) jelentősek voltak a cigánybandák, melyek nagymértékben hozzájárultak az új stílus elterjedéséhez. Ennek a lemeznek mintegy gerincét képezve, több népzenei összeállításba foglalva verbunkkal, pásztortánccal, hallgatóval, csárdással és friss csárdással, a cigánybandák hagyományait követve próbálunk átfogó képet mutatni Hajdúság népzenéjéről.
