A festőké

Budatelke belső mezőségi, Szamosújvártól délkeletre, Nagysármástól északkeletre fekvő erdélyi település. Belső Mezőség szinte egészében megegyezik az egykori Tóvidékkel. A Tóvidék elnevezés napjainkra elhalványult, leginkább a mesterségesen erőltetett magyarság fogyásának következményeként. Wass Albert, Kard és kasza című regényének elején megeleveníti az akkori tájat: „Mert úttalan vadon volt akkoriban a Tóvidék, vagy, ahogy akkor nevezték: a Mezőség. Északon a Szamos völgyét őrző királyi sóbánya, nyugaton a kolozsi barátok gyepűje, keleten a Kendék Maros-parti szállásai, s délen pedig az aranyosi és tordai hegyek határolták ezt a bölénylakta vidéket…” Martin György leírja, hogy a Mezőség e része igen gazdag férfitáncokban és páros táncokban, a forgatós csárdást magyarok és románok egyaránt sajátjukként táncolják. Zenekarunk Hârleţ Ioan „Nucu” román prímás és bandája, Becski Ion brácsás és Becski Radu bőgős adatközlők muzsikájából válogatott össze egy izgalmas tételt. Dea-lungu, tiganeste és hirtag szólal meg a felvételeken.
10.Magyarpéterlaka és Vajdaszentivány Marosvásárhelytől 20, illetve 18 km-re észak-északkeletre, a Maros és a Nyárád közti dombvidéken, a Péterlaki patak, valamint a Lúc patak jobb partján található. Péterlakán a muzsikusok többsége híres cigányzenész dinasztia, név szerint a Csiszár, Fülöp, Lunka, Ötvös, Rácz és Tóth családnevűek. Valamennyien magyar cigányok, reformátusok és már több évszázada e vidéken telepedtek le. Csiszár Aladár 1937-es születésű, ma is élő prímás, a Felső Maros-mente és Nyárád-mentének egyaránt ismert és kedvelt muzsikusa. A közel 80 esztendős Horváth Elek prímás, vajdaszentiványi híres zenészcsaládból származik. Bejárta a világot és bevallása szerint „mindig a fejénél van a hegedű”. A szentiványi prímás zenéjét mindenfelé ismerik és tanulják, valójában ő az, akin keresztül a helyi folklór híre elterjedt a határokon, tengereken túlra is. Ízes muzsikájuk, dallamviláguk, virtuóz játékmódjuk ihlette, hogy emléket állítsunk egy szám erejéig mestereinknek. Péterlaki sebes forduló és csárdás, szentiványi székely verbunk és korcsos, majd a két falu ritmikus, táncra ingerlő szöktető dallamai hallhatóak örömmuzsikaképpen.