Haláltánc

Fáj a szívem, szívem tája,
nincsen annak patikája,
nincsen annak patikája
Fáj a szívem szívedért,
két fekete szemedért.

Fáj a szívem kívül-belül, bánat szorítja
kétfelől, bánat szorítja kétfelől
Fáj a szívem nem tagadom,
akiért fáj nem láthatom.

Fáj a szívem, érted él,
akiért fáj nincsen itt,
akiért fáj nincsen itt,
Akiér a szívem fáj,
nem ezen az utcán jár
Akiér a szívem nem fáj,
mind a kapum előtt sétál!

Édesanyám lánya vótam,
amíg szeretni nem tudtam
S mient szeretni tanultam,
fekete gyászba borultam.

Szállj ki bánat a szívemből,
elég volt már becsületből!

Azt mondja a kakukkmadár,
nem sokáig élek én már
Azt mondja a kakukkmadár,
nem sokáig élek én már.

Sírba viszen a búbánat,
meghalok rózsám utánad
Én elmegyek te itt maradsz,
tudom rózsám
hogy megsiratsz.
Sirat engem a madár is,
lehajlik értem az ág is.

Nézz ki rózsám ablakidból,
most visznek ki a faluból
Vess utánam egy pillantást,
többet úgysem
látjuk egymást!

Fekete gyász hervasztott el,
a fekete föld temet el.

Üvegablak réz a sarka,
régi babám nézz ki rajta
Nézz utánam keservesen,
látsz még engem, vagy sohasem!

Kimentem a temetőre,
síram megástam előre
Fejér rózsafát ültettem,
a nevemet reátettem.

S ha kivisznek az udvarra,
boruljál a koporsómra
Ejtsél reám egypár könnyet,
talán megérdemlelem tőled!

Piros rózsa kék nefelejcs,
engem soha el ne felejts!

Halál, halál, halál,
de kegyetlen voltál
Mikor elindultál,
másra nem találtál.

Elröpült a madár,
itt hagyta a párját
A párját, a párját,
mindenik árváját.

Árva az a madár,
kinek párja nincsen
Én is árva lettem
jaj, mer nekem sincsen!