Előadó:
Maneszes Józsefné "Láli", Herczku Ágnes, Pál István "Szalonna", Vizeli Balázs, Mester László "Pintyő", Szabó Csobán Gergő
Előadásmód:
ének, hegedű, brácsa, bőgő
Etnikum:
magyar
Település:
Magyarszovát
Megye:
Kolozs
Tájegység:
Belső-Mezőség (Mezőség, Erdély)
Album:
Bújdosik az árva madár
minden erdő szélen leszáll
S hogyne bújdosna el szegény,
mikor olyan árva mint én!
Aj-lalala...
Árva vagyok de nincsen,
de nincsen is oly árva
S a szívemből a rózsa,
de a rózsa ki van zárva.
Aj-lalala...
Rózsabokor domboldalon,
borulj vállamra galambom
Súgjad fülembe, hogy szeretsz,
jaj de jólesik nékem ez!
Aj-lalala...
Azt gondoltam még a világ,
mindig ég a gyertyavilág
De már látom, hogy elalszik,
s az én rózsám rám haragszik
Azt gondoltad élhetetlen,
hogy érted vagyok oly kedvetlen
De én érted nem vagyok,
másokér szomorkodok.
Megérem én azt az időt,
sírva jársz el kapum előtt
Megöleled kapum fáját,
úgy siratod a gazdáját
S járjál babám addig sírva,
míg a fűzfán terem szilva
S az akácfán piros alma,
S az akácfán piros alma.
Édesanyám súgok kendnek
csuhaj valamit
Hogy gombolja ki fehér ingem
egész elejét
Nézze meg hogy
mi bántja a szívemet
Elrabolták tőlem a szeretőmet.
Nem rabolták csak az Isten
csuhaj elvitte
S annak adta aki éppeg
megérdemelte
Én Istenem add nekem,
mer én is megérdemelem
Ha csak lehet,
én is gondját viselem.
Odafenn a hegytetőn
s ott lakik a szeretőm
Fehér kendőt lobogtat,
engem oda csalogat
De én oda nem megyek,
szeretője nem leszek
S ha én oda felmegyek,
szeretője én leszek!
Bús az idő, bús vagyok én csuhajj,
magam is
Száraz fődben elhervad már a virág is
Én is voltam, mikor voltam,
virágok közt virág voltam
Ana-nana...
De rossz kertészre akadtam
s keze alatt elhervadtam
Ana-nana...
Szerettelek egy ideig,
keddtől fogva szeredáig
S úgyi babám sok szép idő,
száradjon beléd a tüdő.
Nem átkozlak nem szokásom,
verjen meg a sóhajtásom.
Ez az utca gidres-gödres
rajta jár a magyar gőzes
Én vagyok a tüzelője,
barna legény szeretője
S amér barna nem cigány,
szeret engem igazán.
Édesanyám is volt nékem,
keservesen nevelt engem
Éccaka font, nappal mosott,
jaj de keservesen tartott.
Édesanyám sok szép szava,
kit fogadtam kit nem soha
Megfogadnám de már késő,
hull a könnyem, mind az eső.
Húzzad cigány hajnalig,
míg a pendely lánggal ég!
Addig élek, amíg élek,
amég bennem zeng a lélek
Zeng a lélek, zeng a szó,
zeng a szerelemajtó!
Magyarszovát kulturális értelemben nagyon gazdag falu: sok jó zenésszel, énekessel, táncossal dicsekedhetett és dicsekedhet ma is. A falu egyik legeredetibb hangú asszonyához, Maneszes "Láli" Józsefné Tóth Mariskához - akit a mozgalom leginkább "Láli néni"-ként ismer -, évek óta visszajárok. Nagyon sok dalt az édesanyjától, Tóth Istvánné Csete Mariskától tanult, akinek a ma már legendás felvételeit Kallós Zoltán gyűjtötte a 60-as években. A tőle örökölt "magyar"-ral kezdjük a táncrendünket és Láli néni sokat énekelt csárdásával és szökősével folytatjuk. Bár így tudnánk mulatni mindnyájan 87 évesen! /Herczku Ágnes/