A "búcsúzóké"

Töltik az erdei utat,
töltik az erdei utat
Viszik a magyar fiúkat, hajaha
Viszik viszik szegényeket,
szegény magyar legényeket
Még az ég is sír felettek, hajaha
Viszik viszik szegényeket
szegény magyar legényeket, hajaha

Állj meg rózsám, kérdjelek meg,
állj meg rózsám kérdjelek meg
Ha elvisznek hol kaplak meg,
ha elvisznek hol kaplak meg?
Galícia közepébe, Galícia közepébe
Van egy kaszárnya építve, hajaha
Rózsa nyílik, szegfű hajlik,
rózsa nyílik, szegfű hajlik
S az én rózsám szava hallik, hajaha.

Mi haszna, ha szava hallik,
mi haszna ha szava hallik
Ha Erdélyben nem lakhatik, hajaha!
Galícia hetven posta, Galícia hetven posta
S a levelem nem ér oda, hajaha

Úgy elmegyek meglássátok,
soha hírem nem halljátok
Se híremet, se nevemet,
felejtsetek el engemet
Mikor hírem meghalljátok,
gyászlevelem olvassátok.

Akkor jussak eszetekbe,
mikor levél kezetekbe
Akkor se jussak egyébről,
csak az igaz szeretetről!

Elosztották a bánatot,
ott se voltam mégis jutott
Ha még egyszer elosztanák,
talán mind is nekem adnák.

Úgy elmennék, ha mehetnék,
ha magamban szabad lennék
Szabad madár vagy te rózsám,
mégis ritkán jársz el hozzám.
Úgy elmennék a bú elől,
ha a bú nem menne elől.