Epilógusként

Kis-Küküllő mellett
egy szép drága madár lakik
Kinek párja e világon
ritkán találtatik
Angyali termetű,
szégyen tekintetű
Szép páva járású,
gerlice szólású
Vénusz mosolygású.

Sem éjjelem, se nappalom
nem esik kedvemre
Sem ebédem, sem vacsorám
nincsen örömömre
Egész nap búsúlok,
éjjel gondolkozok
Hogy mitévő is legyek,
hogy jó társat vegyek
Kivel holtig éljek.

Ha aztat a szép madarat
kezemhez foghatnám
Minden búmat, bánatimat
szívemről leraknám
Jól tudom magamról,
nem kérdem senkitől
Hogy nincs nagyobb rabság,
nagyobb szomorúság
Mint a magányosság.