Ablakomba­ szépen nyílik a rózsa

Ablakomba­ szépen nyílik a rósza,
Ha nem szeretsz, mit tehetek én róla?
Nem lehetek sem tulipán, sem rózsa.

Úgy szeretném a szívemet kivenni,
Virág helyett az asztalra letenni.
Hogyha látnád hervadását szívemnek,
Akkor tudnád, régi baám, hogy szerettelek.

Hopp, az utcán keresztül,
Ingem szeress egyedül.
Ingem szeress, ne anyád,
Én csókolom meg a szád.

Ne nézz reám ne, ne, ne,
Me­ nem vagyok a fene.
Nem akarlak megenni,
Csak a szemed kivenni.
Ne nézz, rózsám, a szemembe,
Me­ vér csöppen a szívembe,
Ha vér cseppen a szívembe,
Meghalok szégyenletembe­.

Hogy vagy, mint vagy, de horgos vagy,
Kit szolgáltál, de rongyos vagy?
Hallja, mit mondok magának,
Vállajon el babájának!

Komámasszony kakasa
Felugrott a kapura.
Mind azt kukorékolja,
Komámasszony nagy csalfa.
Komámasszony, hagy­ csak úgy,
Én a kakas, kend a tyúk,
Forduljon meg ippeg úgy,
Mint a kakasanak a tyúk.

Árvalányhaj lengedez a hegytetőn.
Árva vagyok, elhagyott a szerető.
Ha elhagyott nem tehetek én róla,
Nem lehetek sem tulipán, sem rózsa.

Ha elhagyott, hagyjon is el örökre,
Úgyse szökök a Tiszába érette.
Kapjon olyat, kinek ökre, szekere,
Egye meg a keserűség mellette!

Nem volt hideg, mégis befagyott a tó.
Ihatnék a babám lova, a Fakó.
Gyertek, lányok, hogy törjük fel a jeget,
Hogy igyék a babám lova eleget.