A tölgyek alatt

Etnikum:

magyar

Település:

Szatmárököritó

Megye:

Szatmár

Tájegység:

Szatmár (Felső-Tisza-vidék, Alföld)

Felvétel helye:

Debrecen

Felvétel időpontja:

2013

Szöveg

  • A tölgyek alatt
    Szeretek pihenni
    Hova el nem hat
    Város zaja semmi.
    Zöld lomb közein
    „Áttörve” az égbolt
    S a rét mezein
    Vegyül árny- és fényfolt.

    A tölgyek alatt
    Oly otthonos itten!
    Évem leapadt:
    Íme, gyermek lettem
    Mint mikor a tölgy
    Sudarát megmásztam,
    Hol seregély költ-
    S vígan madarásztam.

    A tölgyek alatt
    Több egykorú társsal
    Madárfiakat
    Kifeszíténk nyárssal:
    Jó tűz lobog ott,
    Zizeg a kis bogrács-
    S ha bealkonyodott,
    Haza már egy ugrás.

    A tölgyek alatt
    Örömest valék én.
    Bár a madarat
    Hagytam utóbb békén:
    Gyermeki önző
    Korom ifjú ábránd
    Veszi ösztönző
    Szárnyára, s tovább ránt...

  • Bujdosik az árva madár,
    Minden erdő szélen leszáll.
    Hát az olyan árva, mint én,
    Hogy ne bujdokolna szegény.

    Az erdei kis pacsirta,
    Szárnya az eget hasítja.
    Hasítja a magos eget,
    A szeretőm másat szeret.

    Erdők, mezők, vadligetek,
    Hadd, bujdossak, ti bennetek.
    Hadd, bujdossak a vaddakal,
    Sírjak a kis madarakkal.

    Kihajtott a bükklevele,
    Kedves falum Isten vele.
    A baltámba nyelet teszek,
    S tán a pokolba kergetek,
    Minden úrféle szerzetet.

  • Zúg, az erdő zúg a nádas,
    Vajon ki zúgatja,
    Talán bizony Patkó Bandi,
    Ej haj zúgatja, mozgatja.

    Patkó Bandi, de rég megmondtam,
    Ne menj az erdőbe,
    Csikósoknak, a gulyásoknak,
    Ej haj ne járj ellenére.

  • Zöld erdőben, de magos, zöld erdőben, de magos a juharfa,
    kicsi madár, sej, e-haj, kicsi madár a fészkét odarakja.
    Az erdei madárnak is van párja,
    csak én magam egyedül, csak én magam egyedül vagyok árva.

    Este kezdtem, sej, e-haj, este kezdtem, a lovamat nyergelni,
    reggelig tart, sej, e-haj, reggelig tart, a szerszámot rárakni.
    Csillag ragyog a kispej lovam fején, nem kantár,
    Egy sem legény, sej, e-haj, egy sem legény ki a lányokhoz nem jár.

  • Zöld erdőben terem a mérges kígyó,
    Szép leányból lesz a legénycsábító,
    Én Istenem, de jó annak, ki csúnya,
    Szegény legény szívét nem szomorítja.

    Édesanyám nem tudok el aludni,
    Legényt hallok a kapuban beszélni,
    Édesanyám eresszen ki hozzája,
    Fáj a szívem, majd meghalok, utána.

    Hadd, el lányom rá érsz, te még kimenni,
    Rá érsz, te még a kapuban beszélni,
    Tudom, anyám jól tudom, hogy ráérek,
    Azt is tudom, hogy nem sokáig élek.

Leírás

Arany János:
A TÖLGYEK ALATT (Margitsziget) című verse