Etnikum:
magyar
Település:
Szatmárököritó
Megye:
Szatmár
Tájegység:
Szatmár (Felső-Tisza-vidék, Alföld)
Felvétel helye:
Debrecen
Felvétel időpontja:
2013
Album:
A tölgyek alatt
Szeretek pihenni
Hova el nem hat
Város zaja semmi.
Zöld lomb közein
„Áttörve” az égbolt
S a rét mezein
Vegyül árny- és fényfolt.
A tölgyek alatt
Oly otthonos itten!
Évem leapadt:
Íme, gyermek lettem
Mint mikor a tölgy
Sudarát megmásztam,
Hol seregély költ-
S vígan madarásztam.
A tölgyek alatt
Több egykorú társsal
Madárfiakat
Kifeszíténk nyárssal:
Jó tűz lobog ott,
Zizeg a kis bogrács-
S ha bealkonyodott,
Haza már egy ugrás.
A tölgyek alatt
Örömest valék én.
Bár a madarat
Hagytam utóbb békén:
Gyermeki önző
Korom ifjú ábránd
Veszi ösztönző
Szárnyára, s tovább ránt...
Bujdosik az árva madár,
Minden erdő szélen leszáll.
Hát az olyan árva, mint én,
Hogy ne bujdokolna szegény.
Az erdei kis pacsirta,
Szárnya az eget hasítja.
Hasítja a magos eget,
A szeretőm másat szeret.
Erdők, mezők, vadligetek,
Hadd, bujdossak, ti bennetek.
Hadd, bujdossak a vaddakal,
Sírjak a kis madarakkal.
Kihajtott a bükklevele,
Kedves falum Isten vele.
A baltámba nyelet teszek,
S tán a pokolba kergetek,
Minden úrféle szerzetet.
Zúg, az erdő zúg a nádas,
Vajon ki zúgatja,
Talán bizony Patkó Bandi,
Ej haj zúgatja, mozgatja.
Patkó Bandi, de rég megmondtam,
Ne menj az erdőbe,
Csikósoknak, a gulyásoknak,
Ej haj ne járj ellenére.
Zöld erdőben, de magos, zöld erdőben, de magos a juharfa,
kicsi madár, sej, e-haj, kicsi madár a fészkét odarakja.
Az erdei madárnak is van párja,
csak én magam egyedül, csak én magam egyedül vagyok árva.
Este kezdtem, sej, e-haj, este kezdtem, a lovamat nyergelni,
reggelig tart, sej, e-haj, reggelig tart, a szerszámot rárakni.
Csillag ragyog a kispej lovam fején, nem kantár,
Egy sem legény, sej, e-haj, egy sem legény ki a lányokhoz nem jár.
Zöld erdőben terem a mérges kígyó,
Szép leányból lesz a legénycsábító,
Én Istenem, de jó annak, ki csúnya,
Szegény legény szívét nem szomorítja.
Édesanyám nem tudok el aludni,
Legényt hallok a kapuban beszélni,
Édesanyám eresszen ki hozzája,
Fáj a szívem, majd meghalok, utána.
Hadd, el lányom rá érsz, te még kimenni,
Rá érsz, te még a kapuban beszélni,
Tudom, anyám jól tudom, hogy ráérek,
Azt is tudom, hogy nem sokáig élek.
Arany János:
A TÖLGYEK ALATT (Margitsziget) című verse
