De szeretnék az erdőben fa lenni

De szeretnék az erdőben fa lenni,
De még ott is tölgyfa nevet viselni.
Mert a tölgyfa kéklánggal ég, ej de füst nélkül,
Az én szívem soha sincs bánat nélkül.

Jön, október szerelnek a katonák,
Minden anya haza várja a fiát.
Csak engemet nem vár haza az édesanyám,
Úgy is tudja, a síromban nyugszom már.

Nyugszom anyám, nyugszom Romániába,
Gyere hozzám, fekete gyászruhába.
Megtalálod síromat egy magos hegy alatt,
Édesanyám kisírhatod magadat.

Az én anyám úgy szeretett, tejbe, vajba fürösztgetett.
Keszkenőbe takargatott, mégis idegennek adott.

Édes volt az anyám teje, keserű a más kenyere.
Keserű is savanyú is, néha-néha panaszos is.

De szép csöndes eső esik, halálomat sokan lesik.
Sokan lesik halálomat, hogy vegyék el az uramat.

Mondd meg rózsám az anyádnak, ne átkozzon fűnek-fánok.
Mer’ az átok helyet keres, azt fogja meg, kit érdemes.

A keszüi legények, libát fogtak szegények.
Szorítsd komám a nyakát, ne gágogja el magát.

A keszüi határon, nem vót eső a nyáron.
Tóba ázott kenderek, nincsen semmi pendelyek.