Ezt a kerek erdőt járom én

Domboldalon áll egy öreg nyárfa,
Nyárfa alatt édesanyám háza,
Édesanyám fehér fejkendőbe,
Cipót dagaszt fűzfatekenőbe.

Édesanyám, de messzire mentem,
Gyürkés fehér cipót, de rég ettem,
A búzába, de rég vágtam rendet,
Azt se tudom, látom-e még kendet.

Vadkörtefa fehéret virágzik,
Kis pej lovam alatta cikázik.
Cikázz, lovam, cikázz utoljára,
Holnap megyünk nagy Oroszországba.

Jaj, Istenem, hogy kell odamenni,
Hogy kell a rózsámtól búcsút venni?
Ha ölelem, fájnak a karjaim,
Ha csókolom, hullnak a könnyeim.

Szatmáron már fújják a harsonát,
Minden kislány várja a babáját.
Én is azért mentem a fonóházba,
Nyolc órára várom a babámat.

Ezt a kerek erdőt járom én,
ezt a barna kislányt várom én.
Ez a barna kislány viola,
én vagyok a vigasztalója.

Ezt a kerek pusztát járom én,
Azt a barna legényt várom én.
Az a barna legény kőrisfa,
Én vagyok a viruló ága.

Megvágtam az ujjam, jaj, de fáj,
Fügefalevelet tettem rá.
Fügefalevele gyógyíts meg,
Gyere, kis angyalom csókolj meg.