Az elcsalt feleség balladája

Előadó:

Kerezsiné Kulcsár Annamária

Előadásmód:

ének

Műfaj:

ballada

Etnikum:

magyar

Település:

Magyarcsügés

Megye:

Csík

Tájegység:

Gyimes (Székelyföld, Erdély)

Felvétel helye:

Debrecen

Felvétel időpontja:

2013

Szöveg

  • Jere vele Mónár Anna,
    Én nem menek te katona.
    Jámbor uram az erdőbe,
    Kicsi fiam a bölcsőbe.

    Addig csalta a katona,
    Amíg útnak indította.
    Addig mentek mendegéltek,
    míg egy bukros fához értek.

    Nyugodjunk meg Mónár Anna,
    Üljünk le az árnyékába.
    Nézz egy kicsit a fejembe,
    Hogy aludjam az öledbe.

    A nézésnek a képébe,
    Mónár Anna feltekinte.
    Bukros fának tetejébe,
    Kilenc leány felakasztva.

    Kilenc leány felakasztva,
    A tizedik ő lesz még ma.
    Eszébe jut a kis fia,
    Jámbor ura kicsi fia.

    A szeméből könny erede,
    Egy csepp könnyű lecseppene.
    A katona orcájára,
    Megébredt a jó katona.

    Mét sírsz magad Mónár Anna,
    Én nem sírok te katona.
    Bukros fának hull harmatja,
    Abból cseppent az orcádra.

    Hogy eshetik éppen mostan,
    Mikor éppen álló dél van.
    Mondá neki a katona,
    Hágjál fel a fára Anna.

    Én nem tudok fára hágni,
    Mutasd meg aztán felhágok.
    Elindult a jó katona,
    Visszaesett fényes kardja.

    Mónár Anna felragadta,
    Ütni- vágni kezdett héjza.
    Hadd meg Anna életemet,
    Neked adom a kincsemet.

    Nem kell nekem a te kincsed,
    Kell nekem a piros véred.
    A katonát összevágta,
    Felöltözött gúnyájába.

    Visszaindult hazájába,
    Hát mit lát a kapujába.
    Az udvaron jámbor ura,
    Hallja bent sí kicsi fia.

    allod-e te jámbor gazda,
    Adjál szállást éccakára.
    Én jó szüvvel te katona,
    De úgy sír a kicsi fiam.

    Az semmi te jámbor gazda,
    Szoktam én a gyereksírást.
    Na, ha szoktad jó katona,
    Kerülj beljebb a házamba.

    Hallod-e te jámbor gazda,
    Messze van-e a korcsoma.
    Ha van jó bor a faluba,
    Hozz egy kupát kóstolóba.

    Elindult a jámbor gazda,
    Há aluszik kicsi fia.
    Még a kicsike es tudja,
    Idegen van a házamba.

    Inni kezdték borikat,
    Mondogatják panaszikat.
    Azt mondja a jó katona,
    Hallod-e te jámbor gazda.

    Feleséged visszajönne,
    Megszidnád-e megvernéd-e.
    Megszidnád-e megvernéd-e,
    Vaj éltjében felvetnéd-e.

    Meg se szidnám, meg se verném,
    Még éltjébe fel se vetném.
    De én tudom nem jő vissza,
    Többet meg se látom soha.

    Felállott a jó katona,
    Beméne a kamrába.
    Felöltözött gúnyájába,
    Hogy rátalált gazdájára.

    Megölelte jámbor urát,
    Ölébe vette kis fiát.
    Megszoptatta elringatta,
    Karjai közt elaltatta.