Előadó:
Kerezsiné Kulcsár Annamária
Előadásmód:
ének
Műfaj:
ballada
Etnikum:
magyar
Település:
Magyarcsügés
Megye:
Csík
Tájegység:
Gyimes (Székelyföld, Erdély)
Felvétel helye:
Debrecen
Felvétel időpontja:
2013
Album:
Jere vele Mónár Anna,
Én nem menek te katona.
Jámbor uram az erdőbe,
Kicsi fiam a bölcsőbe.
Addig csalta a katona,
Amíg útnak indította.
Addig mentek mendegéltek,
míg egy bukros fához értek.
Nyugodjunk meg Mónár Anna,
Üljünk le az árnyékába.
Nézz egy kicsit a fejembe,
Hogy aludjam az öledbe.
A nézésnek a képébe,
Mónár Anna feltekinte.
Bukros fának tetejébe,
Kilenc leány felakasztva.
Kilenc leány felakasztva,
A tizedik ő lesz még ma.
Eszébe jut a kis fia,
Jámbor ura kicsi fia.
A szeméből könny erede,
Egy csepp könnyű lecseppene.
A katona orcájára,
Megébredt a jó katona.
Mét sírsz magad Mónár Anna,
Én nem sírok te katona.
Bukros fának hull harmatja,
Abból cseppent az orcádra.
Hogy eshetik éppen mostan,
Mikor éppen álló dél van.
Mondá neki a katona,
Hágjál fel a fára Anna.
Én nem tudok fára hágni,
Mutasd meg aztán felhágok.
Elindult a jó katona,
Visszaesett fényes kardja.
Mónár Anna felragadta,
Ütni- vágni kezdett héjza.
Hadd meg Anna életemet,
Neked adom a kincsemet.
Nem kell nekem a te kincsed,
Kell nekem a piros véred.
A katonát összevágta,
Felöltözött gúnyájába.
Visszaindult hazájába,
Hát mit lát a kapujába.
Az udvaron jámbor ura,
Hallja bent sí kicsi fia.
allod-e te jámbor gazda,
Adjál szállást éccakára.
Én jó szüvvel te katona,
De úgy sír a kicsi fiam.
Az semmi te jámbor gazda,
Szoktam én a gyereksírást.
Na, ha szoktad jó katona,
Kerülj beljebb a házamba.
Hallod-e te jámbor gazda,
Messze van-e a korcsoma.
Ha van jó bor a faluba,
Hozz egy kupát kóstolóba.
Elindult a jámbor gazda,
Há aluszik kicsi fia.
Még a kicsike es tudja,
Idegen van a házamba.
Inni kezdték borikat,
Mondogatják panaszikat.
Azt mondja a jó katona,
Hallod-e te jámbor gazda.
Feleséged visszajönne,
Megszidnád-e megvernéd-e.
Megszidnád-e megvernéd-e,
Vaj éltjében felvetnéd-e.
Meg se szidnám, meg se verném,
Még éltjébe fel se vetném.
De én tudom nem jő vissza,
Többet meg se látom soha.
Felállott a jó katona,
Beméne a kamrába.
Felöltözött gúnyájába,
Hogy rátalált gazdájára.
Megölelte jámbor urát,
Ölébe vette kis fiát.
Megszoptatta elringatta,
Karjai közt elaltatta.
