A kaszárnya előtt áll egy magas nyárfa

Ha meghalok, jó anyám a széles úton vigyetek,
A babám kapujába letegyetek.
Nyissátok fel a gyászkoporsóm fedelét,
Hogy a kedves galambom hullassa rám a könnyét.

Ha meghalok, jó anyám a zöld erdőbe vigyetek,
Egyenest a tölgyfa alá tegyetek.
Nem kell szóljon nékem a gyászos harang,
Fejem fölött jó anyám sírni fog egy vadgalamb.

Mind azt mondják, hogy nem kapok szeretőt,
Kapok bizony minden ujjamra kettőt.
A madárnak is van párja, nagy a világ határa,
Terem legény minden leány számára.

Akkor szép a sűrű erdő mikor zöld,
Amikor a dalos madár benne költ.
Dalos madár, ihajla, szállj le ablakaimra,
Kisangyalom, borulj a vállaimra.

Üveg ablak nyílj két felé hateha,
Édes anyám nézz ki rajta hateha.
Nézz utánnam keservesen hateha,
Látsz még engem vagy sohasem hateha.

Lehajlik a nyírfa ága a földig,
Lassan sírok s mégis messzire hallik.
Sírok sírok siratom a lányságom,
Siratom a lánykori boldogságom.

A kaszárnya előtt áll egy magas nyárfa,
Alatta virágzik egy sárga tearózsa.
Bimbó is van rajta gyászlevele nincsen,
Házasodj meg babám, áldjon meg az Isten.

Nem házasodom meg, mert katona vagyok,
Mert a Ferenc Jóska engem besorozott.
hogy ha Ferenc Jóska nem sorozott volna,
Még az ősszel babám párod lettem volna