Epilógus

Erdő mellett estvéledtem,
Subám fejem alá tettem.
Összetettem két kezemet,
Úgy kértem jó istenemet:
Én Istenem, adjál szállást!
Már meguntam a járkálást;
A járkálást, a bujdosást,
Az idegen földön lakást.
Adjon Isten jó éjszakát,
Küldje hozzám szent angyalát:
Bátorítsa szívünk álmát;
Adjon Isten jó éjszakát!
A tölgyekalatt
Vágynám lenyugodni,
Ha csontjaimat
Meg kelletik adni:
De, akárhol vár
A pihenőhely rám:
Egyszerűen, bár
Tölgylenne a fejfám!