Csárdás, féloláhos

Tiltnak, babám, tiltnak tőled,
Tiltnak, babám, tiltnak tőled,
Titkon se beszéljek veled,
Titkon se beszéljek veled.

Ha tiltnak is úgy tiltsanak,
Ha tiltnak is [babám] úgy tiltsanak,
Az utcára ne hagyjanak,
Az utcára ne hagyjanak.

Mert ha az utcára hagynak,
Mert ha az utcára hagynak.
Akkor mind hiába tiltnak,
Akkor mind hiába tiltnak.

Erdő, erdő, de magos vagy,
Erdő, erdő, de magos vagy.
Te meg, babám, de messze vagy,
Te meg, babám, de messze vagy.

Vártalak, babám, az este sokáig,
Éjfél után, egész három óráig.
Nem jöttél ki, hűtlen csalfa, ne is gyere már,
Más kacsingat a szemembe, te nem kellesz már.

Fut a kocsi, porzik az út utána,
Barna kislány ül a kocsi sarkába.
Kék a szeme, két orcája piros lánggal ég,
Fáj a 21-es vadász szíve, ha ránéz.

Babám, amíg szerettelek,
Mindenütt felkerestelek.

De mióta nem szeretlek,
Ahol látlak, elkerüllek.

De sírjon a hegedű fája,
Nékem fáj a szívem tája.

Fáj a szívem a szívedért,
A két ragyogó szemedért.

Sírt az apám, sírt az édesanyám,
Mindhiába hullassák a gyászkönnyeket,
Mer én úgyis meghalok,
Életemet Magyarországon hagyom.

Szabad madár vagy te rózsám,
Mégis ritkán jársz el hozzám.
Ha én olyan szabad volnék,
Minden este nálad volnék.

Búsulj babám, mert én sírok,
Tőled búcsúzni akarok.

Búcsúzásod rövid legyen,
A szívemben kárt ne tegyen.

Édesanyám rózsafája,
Én voltam a legszebb ága.
Kihajlottam az utcára,
Leányoknak bosszújára.

Harangláb nincs bekerítve,
Slobod îi drumul.
Ki lehet menni belőle,
Nu lasă gândul.
Csak egy kislány maradt benne,
Lasă ramâie.
Kiért holtig fáj a szívem,
Așa trebuie.