Ez a gazda eladta a szamarát

Kocsmárosné, kérek egy liter bort,
Hadd mossam le a torkomról a port!
Azután meg kérem, parancsoljon,
Cifra szűröm zálogba itt hagyom.

Hogyha ki nem váltom ma egy hétre,
Tegye fel a cégér tetejére!
Tegye fel a csárda tetejére-elejére,
Annak adja, ki többet ad érte.

Űzött-fűzött a bocskorom,
Még az éjjel széttáncolom!
Tyuhajja, boros vagyok most én itt!
Tyuhajja, boros vagyok most én itt!
Feleségem, ki a házból
Most jöttem én a(z) kocsmából,
Édes-kedves angyalom!
Feleségem, ki a házból
Most jöttem én a(z) kocsmából,
Édes-kedves angyalom!

Ez a gazda eladta a szamarát,
A kocsmába’ mind megitta az árát.
Felesége utána ment jajgatva:
Hol a szamár ára, vén akasztófa?!

Kocsmárosné, hozzon sört vagy pálinkát;
Hadd rúgatom be én ezt a vén banyát!
Nem kell nékem pálinkája, sem bora;
Csak a szamár ára, vén akasztófa!

Ne haragudj, feleségem, ha a jó bor megártott,
Nem szidom én, nem átkozom a jó édesanyádat!
Gyújtsál gyertyát, bontsál ágyat, lefekszem,
Megszolgálom valamikor tizenháromezerszer!

Kocsmárosné, szép csárdásné, de savanyú a bora!
Olyan, mint a, olyan, mint a valóságos vadalma.
Kocsmárosné, cukrozza meg a borát,
Még az éjjel, ej, még az éjjel elszeretem a lányát!

Kocsmárosné, szép csárdásné, nékem halat süttessen!
A mellé meg, a mellé meg citromos bort tetessen!
Alsó, felső kapuját bezárassa,
Ej, ha zsandár jön, ej, ha zsandár jön tudásomra adassa!
Még a borom jól meg sem is kóstoltam,
Kilenc zsandár, ej, kilenc zsandár az ajtót rám nyitotta!

Kocsmárosné, cukrozza meg a borát;
Még az éjjel, ej, még az éjjel elszeretem a lányát!