Adja Isten, mink is vigadjunk!

Az igaz messiás már eljött,
Sokféle csodákat köztünk tett:
A vizet is borrá tette,
A násznépet vendégelte,
Kánai menyegzőben.

Nagy lakodalmat ők kezdének,
Jézust is meghívták vendégnek.
Őt követték tanítványi,
Mint a tyúkot a fiai,
Kánai mennyegzőben.

Az első tál ételt felhozták,
Jézust pedig azzal kínálták.
Tetszett mindenben az étek,
Csak a borban van a vétek,
Kánai menyegzőben.

Jézus anyja hogy ezt meglátta,
Fogyatkozásukat megszánta:
Fiam – mondá - boruk nincsen,
Ezért egy csöpp kedvük sincsen,
Kánai menyegzőben.

Jézus, hogy vigasságot tenne,
Anyja kérése, hogy meglenne:
Parancsolá meríteni,
Kútból hat vödröt tölteni,
Kánai menyegzőben.

A szolgák gyorsan sietének,
Kútból hat vödröt megtöltének,
Jézus borrá változtatta,
Első csodáját mutatta,
Kánai menyegzőben.

A bort adták násznagy kezébe,
Hogy tegye a vendég elébe.
Násznagy a bort megkóstolta
És a vőlegényt szólítja,
Kánai menyegzőben:

Minden ember – úgymond’ - elsőnek
Jó bort tesz a vendég elébe.
De te a jót hátrahagytad,
És az alábbvalót adtad,
Kánai menyegzőben.

András a poharat vigyázta,
Soká került a sor reája,
Jakab elöl, hogy fölkapja,
Szomjas torkára fölhajtja,
Kánai menyegzőben.

Adja Isten, mink is vigadjunk,
Boldog lakodalmat tarthassunk!
Lakodalom jókedv nélkül,
Mit ér a tánc ugrás nélkül?
Kánai menyegzőben.