Tápió menti gyerekdalok

Zöld fű, zöld ág a lábam alatt,
Aki itt a legszebb, tőlem csókot kap.

Körben áll egy kislányka,
Lássuk ki lesz a párja,
Lássuk kit szeret a legjobban,
Azzal forduljon gyorsan.

Ezt szeretem legjobban,
Ezzel fordulok gyorsan,
Vége, vége, vége mindennek,
Vége a jókedvünknek.

Kihajtottam ludaimat ludas parlagra,
Utánam jött bíró fia, meghajingálta.

Ne hajigáld bíró fia az én ludaim,
Haza megyek az apádnak elpanaszolom.

Szép jó napot bíró uram, jó jó jó napot,
Tenéked is szép Ilonkám, néked mi bajod.

Kihajtottam ludaimat ludas parlagra,
Utánam jött kelmed fia, meghajingálta.

Addig-addig hajingálta, végtén nagyon hajingálta, jaj de sajnálom,
Elől járó szépen szóló gangos gunárom.
Mit kérsz érte szép Ilonkám, néked megadom.

A zúzáér’ a májáér’ két aranyalmát,
Szépen kiáltó torkáért két véka búzát.

Hát még az a gimbes-gombos, galárisos gunár nyaka, hát az mennyit ér,
Végy el engem bíró fia, nem kell semmi bér.

Barna kislány az ágyát magasra vetette,
Barna legény kiskalapját rajta felejtette,
Hozd ki kislány kiskalapom, tegyed a fejemre,
Ne süssön a napsugár fekete szemembe.

Amott megy egy kisleány korsót visz a vállán,
Utána egy paripás arany paripával,
Állj, meg, állj meg te kislány, adjál egy kis vizet,
Hagy itassam paripám, aztán megölellek.

Engem bizony ne ölelj, nem vagyok én dáma,
Én vagyok az anyámnak legkedvesebb lánya,
Menjen innen az úrfi, velem ne tréfáljon,
Mert igazán megharagszom aztán pofon vágom.

Nyitva van az ajtó, ablak, bejöhet akárki,
Elkiáltom magamat, bejön Julcsa néni,
Nézze csak meg Julcsa néni, de szemtelen férfi,
Éjjel-nappal, napvilágon csókot akar lopni.