Kovácslegény voltam én

Pattogatott kukorica, de fehér,
Vártalak babám az este, nem jöttél,
Nem jöhettem, nem jöhettem én tehozzád, drága Mariskám,
Más kislánnyal diskuráltam az utcán.

Megittam a, megittam a piros bort a pohárból,
Kár volna még kimúlnom a világból,
Kár volna még meghalni, ilyen hamar hervadni,
A szelei, kis szelei temetőbe' hervadni.

Ha fölmegyek igazán, csakugyan arra a magos hegyre,
Leeresztem igazán, csakugyan aranygyűrűm a földre,
Aki azt az aranygyűrűt fölveszi,
Aztat fogom igazán, csakugyan feleségül elvenni.

Ha kihajtom igazán csakugyan virágökröm a rétre,
Még magam is igazán csakugyan leheverek melléje,
Nem hallom a virágökröm kolompját,
Más öleli igazán csakugyan babám karcsú derekát.

Kovács legény voltam én ladi, ladi, ladi, ladi, ladilom,
Vasat verni tudtam én ladi, ladi, ladi, ladi, ladilom,
Nem jól vertem a vasat, babám szíve meghasadt,
Ladi, ladi, ladilom, Harasztpusztán lakik az én galambom.

Huszárgyerek vagyok én, ladi, ladi, ladi, ladi, ladilom,
Lovagolni járok én, ladi, ladi, ladi, ladi, ladilom,
Lovagolni nem tudok, a babámtól tanulok,
Ladi, ladi, ladilom világoskék szemű az én galambom.

Kocsis legény voltam én, ladi, ladi, ladi, ladi, ladilom,
Lovagolni voltan én, ladi, ladi, ladi, ladi, ladilom,
Nem jól raktam a hámot, kinevettek a lányok, a lányok,
Ladi, ladi, ladilom világoskék szemű az én galambom.

Béreslegény vagyok én, ladi, ladi, ladi, ladi, ladilom,
Szántogatni járok én, ladi, ladi, ladi, ladi, ladilom,
Szántogatni nem tudok, a babámtól tanulok,
Ladi, ladi, ladilom, világoskék szemű az én galambom.

(Molnárlegény vagyok én, ladi, ladi, ladi, ladi, ladilom,
Vámot szedni járok én ladi, ladi, ladi, ladi, ladilom,
Nem jól szedtem a vámot, megcsalták a babámat,
Ladi, ladi, ladilom, világoskék szemű az én galambom.)