Erre gyertek, nincsen sár

Megvágtam a fehér ujjam, folyik piros vérem,
Nincsen édesanyám, ki bekösse nékem,
Gyere hát babikám, ne restelld bekötni,
Ha én nem restellek babám éccaka hozzád járni.

Szép a huszár, ha felül a lovára,
Szép a páva, szép a páva, ha nem sáros a tolla,
Maj' lesz még a, maj' lesz még a páva tolla sáros is,
Leszek én még a babámmal páros is.

Jaj, Istenem, hun kell nekem meghalni,
Hun kell az én, hun kell az én piros vérem otthagyni,
Lengyelország, Lengyelország közepibe’ a sírom,
Megüzenem az anyámnak, ne sírjon.

Ha fölmegyek a budai nagy hegyre,
Letekintek, letekintek kis Szele közepibe’,
Ott látom a, ott látom a kis szelei lányokat,
Gyöngykoszorú takarja a vállukat.

Néni, néni, mit üzen a fiának,
Mer' már engem elvisznek katonának,
Nem üzenek, nem tudok a sírástul,
Csak azt mondd meg: őrizkedjen a bajtul.

Tisza szélén van egy hajó kikötve,
Abba’ van a kisangyalom megölve,
Ezt a hajót környös-körül siratom,
Mégsem kel fel az én kedves galambom.

Házunk előtt folyik el a halastó,
Abba’ úszik három fekete holló,
Három fekete hollónak hat szárnya,
A faluba’ a babámnak nincs párja.

Megüzenem a szeretőm anyjának,
Más szeretőt válasszon a lyányának,
Mer' már engem októberben elvisznek,
A lyányának szeretője nem leszek.

Megüzenem a szelei bírónak,
Márványkőből rakassa ki az utat,
Márványkőből rakassa ki simára,
Jön a babám, csikorog a csizmája.

Erre gyertek, nincsen sár,
Nincsen az ajtómon zár,
Erre gyertek, itt az út,
Nyisd ki kisangyalom a kaput.

Ez a kislány eladó,
Majd megveszi egy zsidó,
A zsidónak nem adjuk,
Itt a lakodalom, megtartjuk.

Ez a kislány azt hiszi,
Szeretője elveszi,
Ne hidd kislány előre,
Semmi, semmi se lesz belőle.