A haleszi csárdába

Piros barna kislány mikor hozzád jártam,
Ablakod alatt sokat sírva jártam,
De én azt már nem vetem a szemedre,
Él még a jó anyád, juttassa eszedbe.

Láttatok-e lányok vízen hajót menni,
Szőke lányhoz barna legényt járni,
Én már láttam, mert én is az vagyok,
Szőke a szeretőm, én meg barna vagyok.

Láttatok-e lányok erdőt levél nélkül,
Tartani szeretőt egy csepp bánat nélkül,
Én már láttam erdőt levél nélkül,
Tartottam szeretőt egy csepp bánat nélkül.

Látod-e babám, látod-e babám amott azt a nagy hegyet,
Még az ott lesz, még az ott lesz én a tied nem leszek,
Azt a hegyet a zsebkendőmnek a négy sarkába is elhordom,
Mégis csak a tied, mégis csak a tied leszek édes galambom.

Édesanyám vett nékem kalapot,
Fújja a szél rajta a szalagot,
Ha nem fújja magam is lobogtatom,
Ezt a barnát idecsalogatom a sötétbe.

Még azt mondják ez se szép, az se szép,
Olyan vagyok, mint a csillagos ég,
Olyan vagyok, mint az engedelem, a
Két orcámon nyílik a szerelem a sötétbe.

A haleszi csárdába ecet ég a lámpába,
Akinek nagy búja van, betéved ott jártába,
Jaj, de homályosan ég, nem lát nála a vendég,
A haleszi csárdába ecet ég a lámpába.