Tizet ütött már az óra

Csörög a kocsi, pattogtat a Jancsi
Talán értem gyünnek,
Jaj, édesanyám, jaj, kedves dajkám,
Maj’ mingyá’ elvisznek.

Huncut a gazda, nem néz a napra,
Csak a szép lyányokra,
Huncutabb a vendég, minek iszik mindég,
Mé’ nem mégy má’ haza.
Jaj, disznyója vendég, minek iszik mindég,
Mé’ nem mégy má’ haza.

Elvágtam az ujjam, jaj de fáj,
Fügefalevelet raktam rá,
Fügefa levele gyógyíts meg,
Kedves kis angyalom csókolj meg.

Három deci köménymag, köménymag,
Kovács Annus kié vagy, incellére, hopp!

Nem vagyok én senkié, senkié,
Csak a Takács Pityué, incellére, hopp!

Takács Pityu a tanyán, a tanyán,
Levelet ír asztalán, incellére, hopp!

Azt írja a levélbe, levélbe,
Katona lesz belőle, incellére, hopp!

Nincsen olyan malom, mint a Beglovicsi,
Nincsen olyan szép kislány, mint a Gergő Juci.

Selyem a szoknyája, púderos az orcája,
Százforintos selyem kendő csüng annak a nyakába.

Majd lesz ott siralom, siralom, búbánat,
Mikor a Juhász Jancsit elviszik katonának.

Jó estét, Jucika! Jutok-e eszedbe?
Mikor szombaton este ültél az ölembe?

Fölköti a kardját karcsú derekára,
Úgy megyen majd búcsúzni, Juci ablakába.

Ki átölel, ki, ki, ki,
Nem hagylak elhervadni,
Eladom a karikagyűrűm,
Kiváltom a szeretőm.

A szecsői templomtorony de magos,
Tetejébe van egy alma, de piros,
Aztat az almát de könnyű ketté vágni,
Ha nem szeretsz babám nem muszáj hozzám járni.

A szecsői szőlők alja homokos,
Vetek bele rozmaringot, de bukros,
A rozmaring arra hajlik, merre én járok,
Szép szeretőt párosával is találok.

A hajnali csillag ragyog,
Én még a babámnál vagyok,
Jaj Istenem de szégyellem,
Hogy reggel kell hazamennem,
Haza megyek babám, haza megyek babám,
Haza megyek, kialuszom magamat.

Tizet ütött már az óra,
Térjetek már nyugovóra,
Tűzre, vízre vigyázzatok,
Hogy károkat ne valljatok.