Nagykátai homoki szőlőbe

Kint lakok én Kisperjésen a pusztai karámba,
Egész héten mit sem teszek, gondolok a babámra,
Bárcsak minden sóhajtásom galamb szárnyon repülne,
Galambok közt mehetnék a vasárnapi misére.

Mise után kijöhetnél mihozzánk a tanyára,
Öleléssel vár a karom a pitvar ajtajába,
Tenyeremből etetnélek, mint egy szelíd galambot,
Esküvődre meghúzatnám a nagykátai harangot.

Nyílnak, nyílnak a mezei virágok,
Férjhez mennek előlem a szép lányok,
Nem is maradt a számomra még egy sem,
Kit a szívem, árva szívem szeretne.

Rég lehullott a levele a fának,
Kis angyalom régen jársz-e utánam,
De mihaszna, ha nem tudlak szeretni,
Előbb-utóbb el kell téged feledni.

Nagykátai homoki szőlőbe,
Megérett a ropogós cseresznye,
Olyan piros, mint a lecseppent vér,
Meghalok a mostani szeretőmért.

Olyan legény akart hozzám járni,
Ki az ajtót nem tudja bezárni,
Tanulja meg, lesz még rá ideje,
Három évig leszek szeretője.
Három évig leszek szeretője,
Azután meg a kedves felesége.