Szép Tóalmás körül van ibolyával

Szép Tóalmás körül van ibolyával,
Gyere babám, szedd a kötőd aljába,
Lyukas a babám köténye, csuhaj a lila,
Kihull belőle a teljes ibolya.

Úgy akartalak szeretni ne tudják,
A csillagok rám világosították,
Rám világosította a literes üveg,
Kisangyalom sosem leszek a tied.

Feljött már az esthajnali csillag,
Az én babám hazafelé ballag,
Engedjen ki, édesanyám őhozzája,
Fáj az árva szívem, meghasad utána.

Jaj de szépen ragyognak a csillagok,
Látod-e babám mégis nálad vagyok,
Takarj be felhő, sej fekete takaróval,
Meg ne lássanak a babám karjaiban.

Édesanyám megfogta a kezemet,
Hogy ne öleljem meg a szeretőmet,
Kiveszem az édesanyám kezéből a kezemet,
Mégis megölelem a szeretőmet.

Édesanyám mondanék én valamit,
Gombolja ki selyem blúzom elejét,
Nézze meg, hogy mi szúrja a szívemet, a szívemet,
Más öleli a kedves szeretőmet.

Zavaros a Tisza, azért áradozik,
Szerelmes a legény, azért fáradozik,
Szerelmes nem volna, nem is fáradozna,
Egyik faluból a másikba nem járna.