Édesanyám sok szép szava

Édesanyám sok szép szava,
Kire nem hajlottam soha,
Hajlanék én, de már késű,
Hull a szememből a könnyű.

Csillagos az ég, ha beborul, kiderül,
Találkoztam a rózsámmal, kikerült,
Szóltam hozzá, de ő azt nem fogadta,
Árva szívemet de gyászba borította.

Szép csillagos ég, ha beborul, kiderül,
Házunk előtt van egy lóca, rá ne ülj,
Ha ráülsz is, jól vigyázz, hogy le ne ess,
Voltál szeretőm, de már nékem nem köllesz.

Nem messze van kisangyalom tanyája,
Idelátszik sudár magos nyárfája,
A vadgalamb szokott rajta tanyázni,
Szép a babám, nehéz tőle elválni.

Nem messze van kisangyalom tanyája,
Ide látszik sudár magos nyárfája,
Körös-körül folyja aztat a székfű,
Nem taposom több szombat este körű.

Látod babám, most is esik az eső,
Kit megcsaltam nem te vagy a legelső,
Letörülöm két orcádról a könnyet,
Vesd rám, babám, világoskék szemedet.

Látod, babám, amott azt a nagy vizet,
Még az ott lesz, én a tied nem leszek,
Inkább akkor árkot ások folyásnak,
Mégis csak a tied leszek vasárnap.

Hideg nincsen, mégis befagyott a tó,
Szeretőm sincs, mégis rólam van a szó,
Hátha még egy szép szeretőt tartanék,
Egész világ rólam tenné a törvényt.

Sárgul már a fügefalevele, sej, hideg akar lenni,
Haragszik a kedves kisangyalom, sej, nem akar szeretni,
Szeress kisangyalom, hogy ne legyek árva,
Meg ne tudja senki a faluba, mér’ van a szívem gyászba.

Túr a disznó, túr a mocsár szélen,
Tartottam szeretőt, de már régen,
Rátartottam, megszenvedtem érte,
Kutya világ, ne hányd a szememre.

Erre gyere amőre én,
Majd megtudod hol lakom én,
Erre gyere csak, majd megcsókollak,
Kisangyalom, hogyha akarlak.